Az előző héten beszéltünk arról, hogy a 2024. január 1-jével életbe lépő törvény jelentős változásokat hoz az Ügynökség működésében. Mit jelent ez a változás a mindennapokban?
Kovács Péter: Az új törvény lehetővé teszi számunkra, hogy támogatáskezelőkből végrehajtóvá váljunk, így hatékonyabban és gyorsabban tudunk reagálni a kihívásokra. Korábban a forrásokat átadtuk egy harmadik félnek, például egy magyar vagy nemzetközi civil szervezetnek, akik végig vitték a programokat. Bár mindig olyan szervezetekkel dolgoztunk, akikben teljes mértékben megbíztunk, és ezek az együttműködések mindig sikeresek voltak, Budapesten többször is éreztük, hogy nem vagyunk eléggé résztvevők a projektekben. Most, hogy részben megvalósítókká válunk, magunkra vállalhatjuk a felelősséget és az irányítást, ami bizonyos esetekben sok előnnyel járhat.
Milyen esetekben lehetnek ezek?
Kovács Péter: Más a jogállásunk, nagyobb apparátussal rendelkezünk, számunkra a diplomáciai csatornák is rendelkezésre állnak, tehát alapvetően státuszunkból adódóan tudunk hatékonyak lenni és a helyben dolgozó NGO-kat hatékonyan támogatni. Például, mint állami szervezet, jobb pozícióból indulunk egy afrikai helyszínen, ahol egy civil szervezet még nagy helyismeret mellett is elakadhat az engedélyezési folyamatban. Emellett könnyebb elérnünk a veszélyes zónákat, nagyobb lehetőségünk van külső források bevonására, együttműködésre más hasonló ügynökségekkel, és ezzel a hatás növelésére. A döntés, hogy mely esetekben élünk ezekkel az előnyökkel, minden projekt esetében mérlegelés kérdése, de a lehetőségünk megvan rá.
2024. július 1. és december 31. között Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét. Milyen lehetőséget jelent ez az Ügynökségnek?
Kovács Péter: A soros elnökség keretében a szakpolitikai területek tanácskozásait mindig a soros elnökséget adó ország vezeti. Ez vonatkozik például a nemzetközi fejlesztési tanácsra is, így a magyar prioritások nagyobb hangsúlyt kapnak majd. Az Ügynökségnek – mint a nemzetközi fejlesztések végrehajtó szerve – kell majd tehát tovább vinni a döntéseket. Összefoglalva, mi leszünk a katalizátorok, és mi leszünk azok is, akik a kezdeményezéseket összefogják és elindítják. Az elnökség hatalmas lehetőség arra is, hogy a még mindig nagyon új fejlesztési programot ismertebbé tegyük, ezáltal pedig partnereket vonzzunk be.
Hogyan látod az Ügynökséget 5-10 vagy akár 20 év múlva?
Kovács Péter: Ennek van egy pénzügyi oldala, egy tevékenység oldala és egy emberi oldala is. Pénzügyi szempontból célunk, hogy tovább növeljük a nemzetközi támogatások arányát és további nemzetközi együttműködéseket alakítsunk ki más, velünk hasonló elveket valló ügynökségekkel. Jó lenne, ha a magyar szakmai tudás, kapcsolatrendszer és elhivatottság mellé állnának azok, akiknek a forrásoldalon van nagyobb lehetőségük. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a Hungary Helps Program segítségnyújtási tevékenységeit koherensen kezeljük. Nem elég elhárítani egy katasztrófa helyzetet, hanem a következő lépésben segíteni kell az építkezést. Ha pedig a katasztrófahelyzet sem áll már fenn, újra van hol lakni, iskolába járni, kórházi ellátást igénybe venni, akkor meg kell próbálnunk gazdaságilag is felemelni az adott közösséget. A helyben maradáshoz ugyanis több kell, mint hogy valakinek ne legyen veszélyben az élete. Látnia kell azt is, miként fogja eltartani hosszú távon a családját, taníttatni a gyermekeit, fenntartani a vállalkozását. Különböző fázisai vannak a segítségnyújtásnak, és a lényeg, hogy ne aprózzuk szét az erőforrásainkat. Ha egy-egy régiónak, közösségnek a nagyon rossz helyzetből a prosperáló helyzetbe kerülése a mi segítségünkkel valósul meg, akkor mondhatjuk igazán, hogy sikeresek, eredményesek voltunk.
Ez óriási feladat egy ilyen kis ügynökségnek.
Kovács Péter: Itt vissza is kanyarodhatunk az emberi oldalhoz. Gyakran eszembe jut Terézanya, akinek emberi minősége és hozzáállása példás, de kevesen tudják róla, hogy rendkívül erős akaratú, határozott személyiség volt. Profi szervező és menedzserként is kiemelkedett, hálózatát olyan hatékonyan építette ki, hogy a mai napig sikeresen működik világszerte az ő jelenléte nélkül is. Szeretnénk, ha mi is hasonlók lennénk hozzá, hogy profi szervezői képességeink mellett mindenki megismerjen minket arról, amiről Terézanya és a nővérei ismertek – hogy ahol elesetteket látunk, ott segítünk. Korábban beszéltem a megértésre való törekvésről, ami segít a racionális döntéshozatalban. Az empátia ugyancsak fontos, hiszen alapvetően olyan közösségeknek segítünk, ahol tragédia történt. Az egyik legfrissebb élményünk, hogy elkezdtünk együtt dolgozni a makurdi egyházmegyével Nigériában, egy Benue állambeli részen, ahol az Tiv nevű törzs él. A közösség fele muszlim, fele keresztény, és általában ez a két csoport békében él egymás mellett. Az elmúlt időszakban azonban a politikai iszlamizmus megjelenése (főleg a Boko Haram beszivárgása miatt) súlyos következményekhez vezetett, beleértve a keresztény falvak lemészárlását. A belső menekültek száma mára több százezerre nőtt; rettenetes körülmények között élnek, a legkegyetlenebb atrocitásokat követték el ellenük, a legborzalmasabb szenvedéseken mentek keresztül. Fontos, hogy racionálisan nyújtsunk támogatást, hogy a számlák-elszámolások mindig rendben legyenek. De ha közben nem tudjuk beleélni magunkat azoknak embereknek a helyzetébe, akik mindenüket elvesztették, családjuk felét lemészárolták, és a mi támogatásunktól függ, hogy lesz-e aznap mit enniük, akkor ezt a munkát nem tudjuk elvégezni.
Legutóbbi hozzászólások